2020/21 Ősz-tél SZIGNÁLOK, JELEK Túl lelkesen vártuk a holnapot. Alig vártuk az új kezdetet. De jelen korszakunk vége úgy tűnik soha nem ér véget. Úgyhogy meggyorsítjuk kicsit haláltusáját. Túlságosan mohók vagyunk mindent újra a kezdetekről felépíteni. Igaz, hogy megvolt a lehetőségünk a lassításra. Elhitették velünk, hogy még helyrehozhatjuk a károkat. Ám ez hamis áltatás. Mindent elölről kell kezdenünk. A lassítás nem elég. Változtatnunk kell az útvonalon. A tempótól függetlenül a végső állomás az, ami fenyeget minket. Az utcákon, az égben, a fejekben és a tengerekben, a klíma egyre melegszik. Düh és szenvedély. Kihívások, de egyben új alkotások is. A falhoz érve, egy a világot reménnyel elárasztó mozgalom. Civilizációnk maga is elindult saját megkövülésének útján. Állj. Élvezzük egy kicsit ezt a csodás ajándékot, mely máris tovaszállt a tegnappal. Korszerűségünk már olyan régóta elavult. Már nincs lehetőség átdolgozásra vagy apróbb javításokra, nincs már gyorssegély. Ilyenekre nincs idő. A szökőár megtisztítja a partot. Sírásnak, küzdelemnek semmi helye. Ne sirasd ezt az öngyilkos világot. Mosollyal az arcunkon kell várnunk a jövőt, amely alig várja, hogy a jelenünkké váljon, és végül megszabadítson fullasztó rendszereinktől, melyeket olyan gyorsan és gyengén építettünk fel. De mindenekelőtt álmodjunk tovább. Igen. Újra felfedezzük a holnapban való hit örömét. Határok nélkül. Korlátok nélkül. A bolygónk a bárkánk. Az univerzum az emberiség óceánja, amely saját történetének felfedezőjévé válik. Tisztában van befolyásával. Egy utópia nélküli emberiség, mely mégis egy ismeretlen horizont felé mutató pillantásban egyesül. 1. DÜH „Nem tudjuk megoldani a problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, mint amivel létrehoztuk őket.” Albert Einstein Már nem hiszünk benne. Sem a világvezetők szavában, sem a fogyasztás generálta hamis boldogságban, sem a felszabadításunkat elhozó technológiában. Már nem hiszünk az ígéretekben. De még nem vesztettük el minden hitünket. Éppen ellenkezőleg. A világban soha nem volt még ennyi remény. Bár már nem néhány vezér követése a kérdés. Legyenek akár emberek, akár gépek. A tétlenkedésnek vége. Cselekvés nélkül magunk is a probléma részeivé váltunk. Cselekvéssel a megoldás részei leszünk majd. Gyönyörű elképzelés ez. És forradalom. És a forradalmak, még ha jószándékúak is, soha nem kegyes harcok… elvakító virtualitás újrahasznosított
visszautasítás elterjedt vita festett figyelmeztetések 2. TŰZVÉSZ „A szeretetnek nincs szüksége időre. a pillanatot és az örökkévalóságot akarja.” Friedrich Nietzsche …A hőmérséklet emelkedik. Az ember, az éghajlathoz hasonlóan, szintén felhevül. Már nincs idő az elmélkedésre. Csakis a cselekvésre. A szenvedélyre. A forróság mindent elér. Néha pusztító, mint maga a pokol. Néha teremtő, mint egy hívogató otthon. Mi, korunk főnixmadarai. Nem saját lángjaink közt halunk majd meg. Ezek az elfelejtett, sokáig visszatartott sikolyok. Egy teremtő fuvallat… a szén ajándéka izzó horizont fagyott szikra 3. EMÉSZTÉSI ZAVAROK „Az embert számos hatás éri, de elfogadja az okokat” Jacques-Bénigne Bossuet Kiokádtuk időnket és ellentmondásait. Kezdve az étellel. Következetlenségünk őrjöngése. Az étel élet helyett keserves betegségeket hozott. A természet teremtménye, de a környezet rombolója. Gondos elkészítését már a művészet szintjére emeltük, de a gyorsételekkel szétzúztuk az egészet.
Meg kell tanulnunk újra helyesen enni, vigyázni a bolygóra, az emberi testre és a társadalom egységére. A megoldás a tányérunkon keresztül érkezik majd… mérgező tárolás a gasztronómia hanyatlása 4. SOKSZÍNŰSÉG „De, kérdezte Alice, ha a világnak semmi értelme, ki tart vissza minket attól, hogy találjunk neki egyet?” Lewis Caroll …Rózsaszín. Sárga. Fluoreszkáló. Rikító. A színek mindenhol ott vannak. Tegnap még elképedtél a boldogságtól. ha megpillantottál egy szivárványt vagy az északi fényt a maga teljes pompájában. Ma már a színskála minden színe elárasztja a szupermarketeket, monitorokat és végül a szemeteseket. A fogyasztás és a marketing csalogatói. Ezt a szintetikus színt is, ami, mint egy mesterséges paradicsom, ezt is felhasználjuk. Mivel tilos többé szemetelnünk és kidobnunk dolgokat, ezért megolvasztjuk, kinyújtjuk, összekeverjük, újra festjük őket. A színek egyre jobban terjednek, de visszanyerték elsődleges szerepüket: a szépséget. Nincs már olyan szín, ami vonzza a szemet. A legkülönfélébb színek manapság már úgy ellepik a világot, mint egy rikító őszi lombkorona... mesterséges összeolvadás színes átlátszóság ártatlan elszíneződés polimer álomkép 5. ATLANTISZ „Az embert nem a dolgok, hanem az általuk megjelenített kép zavarja” Epictetus …A harag egyre nő. A vízszint egyre nő. A tiltakozás és az óceánok szintje egyre nő. Egy fenyegető szökőár, de egyben egy új világ reményének szikrája is. Pusztító és tisztító. Mint minden mítoszban. De a valóságban nincs áradás. Nem hull eső az isteni égből. Nem. A vízszint alulról emelkedik. A föld felől. Az emberek irányából. Nem a megtorló Isten felől, hanem a népesség irányából, ami hullámmá változva saját végzetét hajtja előre, így siettetve saját újjászületését… Félrevezető derű Nem odaillő áramlat bűvös felolvadás Egy lagúna víziója 6. TERMET „És ahol férfi és nő felegyenesedik, útnak indulnak maguk, mert hátadat senki nem ülheti meg, hacsak nem meghajolsz.” Martin Luther King …már itt az újjáépítés ideje. A holnap világának felépítéséhez. Támaszkodj szilárd oszlopokra. Építkezz ma. Emelkedj feltételeink fölé. Szinte reményeink totemoszlopa. Egy alaposan a földbe betonozott sarokkő, mely máris az ég felé tekint. Ne feledkezz meg gyökereidről miközben felnézel a lehetetlen felé. Egy elgyengült, de nem feledett múlt és egy ismeretlen, de nagyra törő jövő jelképe. kicsavarodott magaslatok játékos műalkotás kezdetleges oszlop ókori remény futurisztikus totem 7. FELÉPÍTÉS „Onnantól kezdve eme tető került fejünk felé: megvédett az esőtől, igaz, de eltakarta előlünk a napot” André Gide … Az építkezés elkezdődik. Gyorsan. Könnyen. Tartjuk magunkat a legegyszerűbb szerkezethez. Egy egyszerű csontváz az egész. Szerény. Kicsit bizonytalan is. Az építkezés gördülékeny és strukturáló. Mint egy létra. A következő lépés mindig közelebb visz minket törekvéseink céljához. Ne zárkózz be. Maradj fogékony. Ne ess a bizonyosság csapdájába. Az alkotásaink olyanok, mint mi: mindenre nyitottak és a holnap felé néznek… a szén ajándéka természetes keret fagyott szikra 8. HATÁROK „Egy nap, mikor belső mozdulataid egyesülnek a külsőkkel, minden ötleted szétszóródik és játékba kezd a csillagokkal.” Louis Ferdinand Céline …Nem, nem lesz másik bolygó. Nem álmodunk. Nem is akarunk. De felnézve a holdra, visszanyerjük valódi méretünket. Jelentéktelen. Ha eltűnünk a Föld színéről, senki nem venné észre. Alig zavarna minket is. Minden alázatosságunk odafent van. Mint ahogy nagyravágyó álmaink is ennek az ismeretlen óceánnak a képében, ezek előtt a vizsgálódó, kíváncsi csillagok előtt. Minden költészet és tudomány odafent van. Ambíció és alázatosság. A mindenség óriás mivolta és saját jelentéktelenségünk. Az egész egy kerek történet. Amit még egyszer újra elolvasunk mielőtt még egyszer felvesszük a tollat. csillagbuborék természetes keret fagyott szikra