Témák Újra megigézve. Itt állunk újra megigézve. Nincs több cinizmus és kétségbeesett trendek. Nevettek rajtunk, azzal érvelve, hogy az utópia az őszinteség előjoga. De az utópia az alkotók fegyvere is. Hosszú idővel ezelőtt az emberiséget megigézte saját lehetőségeinek sora. Szellemi képességei. Aztán kiábrándult. De a remény újjáéledt. És nem mesterkélt. Nem a saját erejét felfedező gyerek reménye. A saját pusztító erejével tisztában levő emberé. Újra megigézték az embert, mert úgy döntöttünk újra hiszünk magunkban. Megbocsátunk magunknak. Elhallgattatjuk a baljós madarakat. Akik semmit nem tesznek, csak a tényekről beszélnek. Akik cselekednek, hitükről énekelnek. És minél nagyobb a cselekvés, annál őrültebbnek tűnik a hit. És igen, őrültek vagyunk. Teljesen őrültek, hogy hiszünk a holnapban. Őrültek, hogy még mindig építeni, élni, szeretni akarunk. Olyan őrültek, hogy azt mondják olyan, mintha egy tündérmeséből csöppentünk volna ide. Néhány varázsige bűbájától elragadtatva. És elismerjük mindezt. Negyven éven keresztül az elégedettségre biztattak minket. Most türelmet kérnek tőlünk. Könyörögnek az elfogadásunkért. De már mindennek vége. Ebben a színdarabban a közönség szenvedte meg a történetet, míg néhány színész saját érdekei szerint irányította a világot. Most megtámadjuk a színpadot. Ellopjuk a forgatókönyvet. Elővesszük a tollunkat és újraírjuk a történetet. És ez a mostani így kezdődik: „Egyszer volt, hol nem volt…” 1. Téma
Apokaliptikus varázslat Mint nyulak egy autó fényszórói előtt. Képtelenek elugrani. Azt mondják az apokaliptikus gyönyörű. A lángok színeivel és a tűz melegével. De a víz tükörképében is ragyog és a jég hűvösébe burkolózik. Mint egy félig körbeölelő kar. Egy bizonytalan pillanat. A vég és a kezdet közötti egyensúly. A meleg és hideg, a matt és fényes találkozása. Ellenségeké, akik közeli barátok. Egy szoros kapcsolat, ami megtéveszti a szemet és továbbra is ámulatban tart minket, míg a következő lépést előkészül. feltárt egyediség
mérgező roncsok
aggasztó evolúció
szűrt szépség
univerzális radiográfia
kékes határok
megosztott figyelem
kezelhetetlen légzés
folyékony átmenet
képlékeny hajlékonyság
szórt fényesség
véletlenszerű dombornyomás
természetes csillogás
redős áramlatok
tompa szálak
hullámos bevonat
dupla oldal
kontrasztos textúra
tükröződő felület
fényes fedél
vezető érzékenység
instabil feszesség
instabil feszesség
kacskaringós vonalak
porhanyós bevonat 2. Téma
Ősi varázslat Minden újra előjön. A történelmünk gejzírként tör újra elő. Szinte kirobban. Szivárványszínekben csillogó. Meleg és vigyázó. A lágyság színeit viseli. Gondtalan, minden oldalunkat átöleli. Felnagyítja őket. Robbanássá válik. De nem pusztítóvá. Csak mint egy nyíló virág. Mint a kinyíló szemek. A szív, mely először lát. Minden gyönyörű, mert minden teljesen új. körbeölelő kar. Egy bizonytalan pillanat. A vég és a kezdet közötti egyensúly. A meleg és hideg, a matt és fényes találkozása. Ellenségeké, akik közeli barátok. Egy szoros kapcsolat, ami megtéveszti a szemet és továbbra is ámulatban tart minket, míg a következő lépést előkészül. egyetemes testvériség
hipnotikus alagút
kulturális zarándokút
feltárt bizonyíték
megegyezőség
szobrászati emlék
elavult hozzáállás
szemérmes színlelés
agyagos alap meleg tollazat
körkörös fényezés
márványos változatosság
összefonódó csíkok
sötét halszálka
szakaszos foltvarrás
többszörös rétegezés
instabil perforáció
fiktív nyomtatás
virágmintázat
szatén dísz
ásványi mattság
bőr árnyalatok
konvex négyzetek
esetleges szőrme 3. Téma
Hamis káprázat Jó úton haladunk. Nincs több finom árnyalat. Kirobbantjuk a színeket. Mindent széppé varázsolnak. Ősi civilizációink leleteinek befedésével kezdjük. A hulladékunk pszichedelikus műalkotássá válik. A hulladékunk szivárvány minden színében pompázik. A tárgyak formái és tulajdonságai összekeverednek és kifordulnak eredeti mivoltukból. Normál esetben, mikor az értékek felcserélődnek, a szokások meginognak, a tárgyak idejük újradefiniálásának játékszereivé válnak. Nincs sok értelme, de nem is ezt keressük. Csak annyit szeretnénk, hogy szemünket elkápráztassa a gyönyörűség. természetes elhalványulás
szabályos elferdítés
lelapított egyszínűség
telített átlátszóság
foltos tükörkép
biológiai rendellenesség
színes ellentétek
szokatlan kapcsolat
csillogó fény
mozdulatlan suhogás elterjedt polisztirol
kisebb csíkok
arany tükröződés
holografikus felülnyomás
őszies árnyalatok
fémes behajtás
billenő ferdítés
repülő vibrálás
spontán origami
természetes fércmű
egységes különcség
rikító színek mindenhol
kakofón szövés
sugárzó tisztaság
olvasztott átlapolások 4. Téma
Égi mámor Szétszakadunk a föld és a fény között. Ég és föld között. De nincs választásunk. A lábunk bebetonozva és szemünk emel fel minket. Egy múlt és egy jelen. A mélységek sötét színei. A föld alatti mélységből és az univerzum határáról. De mégis ott tündökölnek a fény ragyogó színei, melyek hatására az ember fejlődik, álmodik és ami bizonyítja, hogy valahol még létezik az élet forrása, még akkor is ha a szemünket elvakítja valami ebben a pillanatban. Egy ajtó ez, melyen keresztül sétálunk. Egy ismeretlen végállomás vár a végén, de az útban biztosak hitével megközelítve. megnyugtató fényesség